A cím esetleg megtévesztő, mert nem a frissen megjelent, hanem számomra újonnan megismert játékokra utal. Ezekről szeretnék most egy rövidebb, ám annál információdúsabb ismertetőt adni. Lesz köztük jó néhány őskövület, de ezek számomra ismeretlenek voltak mindeddig. Ugyanis, a kialakult baráti társaságokkal bejáratott játékaink vannak, az időt szeretjük a játékélménnyel tölteni, nem pedig az új gémek macerás és időigényes betanulásával. Szerencsére évente párszor sikerül eljutnom ide-oda, ahol – amellett hogy új emberekkel találkozom és új barátságok köttetnek – még társasjátékokkal is megismerkedhetek. Kezdjük a könnyedebbekkel.
Fillerek és partyjátékok:
Sushi Go!
Kapsz 10 kártyát, amiből egyet kiraksz magad elé, és 9-et továbbadsz. Majd a kapott 9-ből is megtartasz egyet, és továbbadod… így megy ez addig, amíg 10 kártya nem lesz előtted az asztalon – ahogyan azt a draft mechanizmusra épülő játékokban csinálni kell.
A névből már kikövetkeztethető volt, hogy különböző sushi fajtákat kell gyűjtenünk, ami különböző kombinációkban különféle pontokat adnak. Gyúrhatsz a Maki Rollokra, esetleg Sashimik, Dumplingok vagy Nigirik elkészítésében jeleskedhetsz. Apró kombók teszik színessé a játékot a wasabikkal, puddingokkal, evőpálcikákkal. Nagyjából azt hiszem el is mondtam az összes típusú lapot… ebből látszik, hogy nem egy hatalmas agykapacitást igénylő játék, de lefekvés előtti levezetőnek vagy két játék között – amíg várunk valakire – kiváló időtöltés. Gyors, pörgős, 10 perc alatt lemegy egy meccs, és valljuk be: szórakoztató. Átkozódsz, hogy mit kapsz és röhögsz a másikon – vagy magadon.
Szerintem Dunát lehet rekeszteni az ilyen gyors fillerekkel, de ez a könnyed filler/partygémek között megállja a helyét: pillanatok alatt elmagyarázható, nagyon gyorsan lefut egy kör, és sokszor újrajátszható.
Snake Oil: Party Potion
A nyár szállóigéjét szülte ez a játék, régen nevettem ennyit egy társasjáték alatt, mint itt. Nem ajánlom mindenkinek, mert beszélni kell benne, hiszen az Activty-vel vagy a Beugróval áll rokonságban. Éppen ezért jó csapatot kell találni, de velük fergeteges szórakozás.
A Snake Oil roppant egyszerű. Az éppen aktív játékos felcsap egy kártyát, ami megmondja, hogy milyen vásárló is ő: királynő, doktor, színész, és más hasonló emberek – vevők – bukkanhatnak fel. A többieknek ugyanis el kell adni neki valamilyen csoda-terméket. A játékosok kezében hat kártya van, mindegyiken egy-egy szóval, amin mindenféle lehet, a matractól kezdve a hangulaton át a takonyig bármi. Ebből a hatból kell kettőt kiválasztani, majd az ebből létrejövő új „szót”, mint egy csodálatos portékát 30 másodpercben eladni az adott vásárlónak. A vásárló játékos pedig kiválasztja a számára legszimpatikusabbat, és az kap egy pontot. Ennyi.
Így született meg a Tej + Vulkán kártyákból a Tejvulkán, amit a királynőnek sikerült eladnom. Ugyanis – mint azt a beszédemben részletezem – hiába próbáltak a királynőre mindenféle puccos meg csili-vili cuccokat rásózni, de valljuk be, a királynő legfontosabb feladata az utódnemzés. Mindemellett az utód táplálása elengedhetetlen a királyság szempontjából. Így, ha netán a királynőnek véletlenül elapadna a teje, csak felcsatolja a TejVulkán 2000-et, és máris meg van oldva a probléma: a kis herceg bőségesen tud étkezni, és egészségesen növekedhet. QED.
Elkelt még – igaz nem az én standomról – a hangulatláda a pszichológusnak, a mosolyszekrény a színésznek, és más hasonló baromságok. Részemről egy erős 8 pontot kapott, mert imádok hülyeségeket beszélni… de ez egy erősen szubjektív 8-as.
Timeline – Zene és Filmek
Ha valamiben nem voltam jó az iskolában, akkor az az évszámok memorizálása. A történelem érettségin persze ezt meg is szívtam, hiába mondtam el mindent a tanárnak, az évszámok csak nem mentek… Így kaptam négyest az ötösöm helyett. Gondolhatjátok, hogy ezt a játékot nem nekem találták ki.
Akik esetleg még nem hallottak a mechanizmusról, azoknak pár mondatban részletezném: van egy pakli, amiben a kártyákon egy-egy zeneszám vagy filmcím található kis képekkel. A hátoldalukon ugyanez, csak a megjelenés évszámával egyetemben. Minden játékosnak a körében egy kártyáját ki kell játszania, és a már kintlévőek közé elhelyezni – természetesen a megfelelő időrendben. Nyilván, az évszámos felével letakarva tartjuk a kártyákat. Ha sikerül pont két megfelelő kártya közé lerakni, akkor jóság van – mondjuk a Terminator 1-et kell kirakni a Reszkessetek betörők és a Rambo közé. Ha nem sikerül eltalálni, eldobjuk a kártyát, és újat húzunk helyette. Az nyer, akinek a leghamarabb elfogynak a kártyái.
Az ötlet jó, de maga a játék elég gyengére sikeredett. Nyilvánvaló, hogy egy társasággal csak egyszer lehet értelmesen végigjátszani a paklit, mert utána a jobb memóriával rendelkezők már a legtöbbre emlékeznek majd. Illetve, ha van a csapatban egy filmbuzi vagy zenebubus, akkor a többieknek nem túl nagy szórakozás. Sajnos nagyon aprók a kártyák, igazán lehetett volna méretében akkora, akár mint egy magyarkártya. Így mindig közel kell hajolni elolvasni, főleg, ha sokan ülnek körbe egy nagy asztalt. Az ötlet egyedi, de egyébként a játék maga megbukik a gyakorlat asztalán. Nyilván, családban nagymamával meg gyerekekkel valami történelmi témájú variánst lehet játszani tanító jelleggel, de gémereknek nem ajánlom. Kemény 5 pontra értékeltem.
Shadow Hunters
Nagyon kedvelem a dedukciós, titkos-szerepes játékokat, mint például az Avalon, a Battlestar Galactica, vagy régebben a Citadella és most újonnan a Tragedy Looper. A Shadow Hunters sajnos nem jött be annyira, mert túl nagy volt a szerencsefaktor ahhoz képest, amit megszoktam ennél a stílusnál.
A játékosok itt lehetnek árnyak, vadászok vagy hétköznapi falusiak – mindegyikük egy-egy egyedi céllal bír. Egy kör pedig abból áll, hogy dobok két kockával, majd a megfelelő helyre lépek a pályán, ami eldönti, hogy milyen kártyát húzhatok és hogy kit támadhatok – mert csak a velem azonos helyszínen lévőket lehet lőni. A kártyákon lehetnek fegyverek vagy más hasznos tárgyak, illetve mások szerepeire kérdezhetek rá egy ötletes – és titkos – módszerrel. Sajnos a kockadobás miatt hiányzik – számomra – a stratégia a játékból, mert nem tudok célzottan nyomozni a szerepek után. Ugyanis teljesen véletlenszerű, hogy kivel kerülök egy helyszínre, és kinek az életerjét tudom csökkenteni. Egy nagy kockadobálós lövöldözős partyjáték az egész, nevetéssel és kiszúrásokkal, ahogyan azt elvárja az ember. Sajnos az Avalon mellett nem tudott labdába rúgni, 6 pontot kapott tőlem.
S akkor jöjjenek a komolyabb játékok:
A nyár csalódása: Mistfall
Pedig nagyon vártam erre, és bosszús voltam, hogy lemaradtam a kickstarterről. Néhány kipróbálás után azt tudom mondani, hogy a játék maga NAGYON jó a műfaján belül, de sajnos túl sok hasonló mechanikájú létezik – nem csak a piacon, hanem a polcomon is. Ez egy kooperatív kártyajáték, és a mechanizmusa nagy részben a Pathfinderre hasonlít – ami ott figyel a társasaim közt. Emellett még hajaz a Shadowrun: Crossfire-re is – nagy kedvencem – és a Sentinels of the Multiversre, amivel szintén számtalan játékot nyomtunk már. A Lord of the Rings LCG-ből vette a threat (fenyegetés) mechanizmust többek közt, amit pedig eladtam már egy ideje… ezekből a játékokból igen innovatívan csak a legjobb mechanizmusokat ragadta ki és megspékelte néhány egyedi dologgal.
Tehát, ha a fenti játékokat nem ismerted, de szemeztél velük: akkor ezt imádni fogod. S ha a fentiekbe bele vagy bolondulva, és hasonló, ám egyedi és kiforrott változatot szeretnél, akkor is érdemes beszerezned. Számomra pusztán ezért volt csalódás, mert nem adott új játékélményt. A küldetéseket még ettől függetlenül végig fogom játszani. A Pathfindernél azért garantáltan jobb, egy erős hetessel jutalmaztam.
A nyár meglepetése: Agricola
Uwe Rosenberg, BGG lista hatodik helyezettje, az eurogémek Zombicide-ja… Már jó ideje ki akartam próbálni, mert szeretem a worker placement (munkáslehelyezős) játékokat, és kíváncsi voltam a nagy hype-ra… és kellemesen csalódtam. Igaz, pörögtek a fogaskerekek a fejemben rendesen, ahogyan az elvárható volt. Pali felhívta a játék elején a figyelmemet arra, hogy az “agri kólában etetni kell”! Azaz a munkásaidnak a fordulók végén ennivalóra van szükségük, és ezt annyira a lelkemre kötötte, hogy aaaaaaaakkora kajatermelő mechanizmust építettem ki, hogy mindenhonnan az folyt… utolsó is lettem a pontozásban, mert ebben a játékban kvázi MINDENT be kell gyűjtened, s olyan nincs, hogy ráállsz egyfajta termelésre. Optimalizálnod kell az utolsó birkáig. Az Agricola változatosságát a rengeteg – TÖMÉNTELEN – sok fejlesztéskártya adja, amivel minden játék teljesen más lesz… és annyira meg is tetszett, hogy játszanék még vele sokat. Szerencsére az asszony szereti az ilyeneket, úgyhogy a vásárlólistám tetejére került.
A nyár kétszemélyese: Android Netrunner
Magyarország egyik legjobbjától megtanulni kiváltképp örömteli volt, bár a tanulójátékban sem volt könnyű dolgom. Nagyon megtetszett ez a teljesen aszimmetrikus kétszemélyes kártyajáték, az általam ismert sok-sok CCG és LCG közül mindenképpen kiemelkedőnek találtam. Szintén a Want-To-Buy lista élére állt. Sok jót hallottam a játékról, és nem is csalatkoztam benne.
Ahogyan a neve is sugallja, egy Cyberpunk világban járunk, ahol az egyik játékos egy Hacker, aki a gonosz Vállalat szervereit akarja feltörni, és annak céljait ellehetetleníteni. A hacker paklijában különböző hardware és software kártyák vannak, amiket kirakhat maga elé, mint erőforrásokat. Itt lesznek a törőprogramok is, amivel a Jegeket – a tűzfalakat – tudja feltörni.
A Corporate játékos pedig teljesen rejtetten, képpel lefelé helyezi ki maga elé a kártyáit: szervereket, amelyekre tűzfalakat is rakhat. A szervereken lehet az, amire a hackernek szüksége van, de helyettük különböző csapdákat is installálhat ide – ez ugye addig nem derül ki, míg egyszer neki nem fut a hacker játékos. Annyira ötletes és egyedi ez az aszimmetrikus megoldás, hogy bele is szerelmesedtem a játékba.
Ha neki is vágok, akkor nagyon óvatosan fogom megtenni, mert anno pórul jártam a Warhammer: Invasion LCG-vel, ami annyira játszhatatlanná vált a sok kiegészítőtől, hogy abba is hagyták a fejlesztését a játéknak. Ugyan sikeresen túladtam rajta, de ebbe az utcába nem fogok még egyszer belemenni, hogy MINDENT begyűjtsek egy FFG-s LCG-ből…
Folytatás hamarosan, az alábbi címekkel:
A nyár szuperhősöse
A nyár felfedezettje
A nyár legdrágább játéka
A nyár amerije
A nyár kedvence
A nyár legjobbja
A nyár legtöbbet játszott játéka