Malifaux Ten Thunders íjászok

Tegnap este meggyűlt a bajom 3 figura összerakásával. A Wyrd Miniatures modellek mindig is izgalmasak, ötletesek voltak, és megpróbálnak elrugaszkodni a megszokott pózoktól. Dinamikusak, már az embernek pusztán a látványtól is érzi a mozgást a “csatamezőn” – vagy a polcon. Ráadásul mint a legtöbb gyártó, a fém modellek náluk is le lettek cserélve új csicsa műanyagra. Ennek előnye a még extrább elképzelések megvalósíthatósága… és ez egyben egyfajta hátrány is.

A “kedvencem” volt az alábbi képen látható íjász, egylábon-álló pozitúrában. Az összerakás után feltettem a kérdést magamnak: biztosan akarja majd az ember ezeket az új műanyagokat összerakni? Erre a kérdésre keressük majd a cikk végén a választ. Addig is az összerakás élménye következik:

Szerencsére nem kell egy egész armadát, csak egyet, de ez most betette a kiskaput nálam egy időre.

Először is, a lábfeje, ami a képen ott a bal oldali kis 2-3 mm-es pöcök. Ezt vágd le a keretről úgy, hogy a levágás illesztésénél kéne a lábnak egy kis mélyedésbe csatlakoznia a baba testén – de természetesen nem fogod tudni úgy levágni (kivéve a vérpfrofik, de ők vannak kevesebben), hogy az pont illeszkedjen. Ezek után egy csepp ragasztóval illeszd oda valahogy ezt a kis lábat, hogy közben te se ragadj oda. Kézzel ez a művelet kivitelezhetetlen. Az embernek fogót kell fogni természetesen, és nem vagyok róla meggyőződve, hogy az átlag hobbista ezt így tolja.

Hiba volt az illesztésnél az öntőkerethez illeszteni a darabot. Elhiszem, hogy kilóg a láb az öntősíkból (hihi), de akkor valami mélyebb lyukkal és kis csappal afféle pattintósra kellett volna csinálni. Vagy valami. Bár tudom, hogy a Wyrd nem olvassa e blogot, de remélem fejlődni fognak e téren. FELHASZNÁLÓBARÁTSÁG – 1.

Ez volt a nagyobbik gond. A “kisebbik” maga a fej, a kalap és a két részből álló kis fátyol, ami belóg a fej elé. Ezzel háromszor gyűlt meg a bajom – elsőre nem is tudtam hirtelen hogyan értelmezni az összerakást, mert nem volt egyértelmű, hogy mi hova csatlakozik… pedig kétdiplomás mérnök vagyok, egész jó térérzékkel. Most egy átlag – no offense – amerikai kiscsákó első malifaux-s babaként lehet, hogy kidobja a “játékot” az ablakon. Tudom, hogy nem ők a célközönség, de azért nem kell megvédenünk a Wyrdet, hogy ilyen összerakósdi várjon majd ránk mindig. FELHASZNÁLÓBARÁTSÁG – 1.

Szintén meg lehetett (kellett) volna oldani jobban illeszkedő módon, illetve hiányzott az, hogy magát a sisakot valami előre rögzíthető – illeszthető módon tudjam a fejre rakni, mert akárhogyan is ügyeskedtem a 3 milliméteres darabokkal, nem sikerült passzintosan összeraknom és egy kis hézag maradt a fátyol és a sisak között – pedig van pár száz figura mögöttem. Ezt értsd képletesen és materiálisan is. 🙂

Aztán a harmadik problémám maga a base. Nem felhasználóbarát. Az ember azt gondolná, megveszi a babát, hazaviszi, összerakja (aha), festi, rárakja a base-re, és kész. Na nem: merthogy a Wyrd a sima malifaux-s 30mm-es talpat adja a figurákhoz, amiben alapból van egy vájat. Tehát SEMMILYEN módon nem tudod ráilleszteni a figurát a base-re, nem is tudom minek adták. FELHASZNÁLÓBARÁTSÁG – 1.

Tehát vagy meg kell venned a wyrdes pattintós-beillesztős cuccot a base-be, vagy puttyolhatsz – gyurmázhatsz. Tudom, hogy nem mi vagyunk a célközönség, de akkor ezt vagy illesszék be az árába – mint ahogyan a Viktória doboz is tartalmazott egy-két base-t, vagy más modellekhez is adnak, vagy nem tudom. Csalódtam, hogy most nekem megint neki kell állnom bézelni, amihez most éppen se időm és kedvem nincs, és mire eljut hozzám a megrendelt base… eh.

Ja, van még valami: ez pedig a kis nyílvesszők. Gyakorlott figuraösszerakó vagyok, de a vékony nyílvessző leszedése szerintem egy óvatlan pillanat során azonnal megsínyli: eltörik. Nekem a háromból egyet sikerült is eltörtön véletlenül, utána ragaszthattam össze. Kezdőként szerintem esélytelen, hogy ne törjük el, amikor levágjuk az öntőkeretről.

És még mindig nincs vége: hogyan fogom én ezt az egy lábon álló valamit rárakni a base-re? Kihívás! Megfúrni nem lehet, mert olyan vékony a láb, szóval ragasztózzak össze mindent, hogy megálljon? Eh…

* * *

Summa summarum: nem is a rinyám a lényeg – kérlek lépj túl a személyes nehezteléseimen – hanem a tények, amelyek szerintem objektíven csalódásra adnak okot. Nem tudom mi vár rám a többi Ten Thunder műanyag baba összerakásával, de látva az öntőkeretet, vannak félelmeim.

Foglaljuk akkor össze a tényeket:

• Nem használható a modell a hozzá adott base-zel – eeeee!
• A modell összerakása során kötelező 2-3 milliméteres darabokat tizedmilliméteres precizitással összerakni
• Hibásan elrendezett részek (lásd láb)
• Nagyon vékony alkatrészek, enyhe szellő hatására törnek.

S a kérdés a cikk elején: biztosan akarja majd az ember ezeket az új műanyagokat összerakni?

Egyértelmű IGEN. 🙂

Igen, mert szépek, ötletesek, és szerencsére kevéssel kell megküzdeni (nem egy osztagnyival). A játék és a modellek iránti rajongás túltesz bennünket ezeket a nehézségeken…

DE…

De azt hiszem ennél az Archers doboznál valahol felbomlott a “összerakhatóság” és a “szerethetőség” egyensúlya, és igen alacsony szerethetőségi és alacsony összerakhatatlansági mutatóval bír. Bízom benne, hogy a Wyrd-nél ez nem lesz általános, bár lehet egyedül vagyok a problémáimmal.