Lezajlott életem második FFZ-je, s meg is lepődtem, hogy mennyire jól éreztem most magam. Nem csak arról szólt, hogy utazok pár órát, gyakok pár meccset, majd hazautazom, hanem a fordulók előtti és közötti idő volt a legélvezetesebb számomra… na, de tudjátok.
Szerencsémre érkezés után pont sikerült elkapnom Pusztit és Khebabot, akik éppen egy összecsapáshoz készülődtek, és így becsatlakozva, egy páros játékba sikerült belecsöppennem. Sajnos a kockadobás nem a legszerencsésebben hozta ki a csapatelosztást, így utólag látom, hogy nem volt túl szerencsés a Törpe-Ork ellenfél a Vámpír-Lizardmennek. A fluff miatt is jobb lett volna egy Vámpír-Ork csapat a Törpe-Lizard ellen – s kiegyensúlyozottabb lett volna.
A csataleírást nemsokára olvashatjátok...
Az összecsapás után kicsit mászkáltam a 40K-s asztalok között, csináltam pár képet, majd izgatottam vártam, hogy végre véget érjenek a 40K-s meccsek, és kezdődjön végre a fantasy – de ekkor szóltak a többiek, hogy még egy forduló van hátra… hát nem örültem. Ekkor csatlakoztam be pár asztalhoz nézőnek (utólag is bocs attól, akit zavartak az állandó kérdéseim), találkoztam blogtársammal, TengerSAM-mel, és magamban örültem, hogy a démon sereg egész sokat romlott negyvenezer év alatt, és nem olyan táposak, mint fantasyban… Muhaha.
Aztán szegény Bredart boldogítottam a Pink Horror mániámmal, próbáltam taktikai tanácsokkal segíteni a még tapasztalatlan játékosokat, újabb képeket készítettem, majd végre elkezdődött a verseny…
Első ellenfelemnek Lycan került ki, aminek igencsak megörültem, mert így számíthattam arra, hogy korrekt és jó csatában lesz részem, viszonylag ismert ellenféllel. Remélem mind a ketten tanultunk az összecsapásból, mert ő is és én is követtünk el hibákat a játék alatt..
Majd a második fordulóban azt az embert kaptam, akivel Cs barátomat nem számítva a legtöbbet játszottam warhammeres életem során, talán hat vagy hét csata van mögöttünk… a gyűlöletes gigatáp démonok seregének ifjú vezére, Bredar, aki nem is olyan régen páholt el a Mighty Empires kampány keretében. Szegény nem tudom hogyan viseli az állandó hisztimet a démonok miatt, de valójában ez is része a pszichológiai hadviselésemnek a démon seregek vezérei ellen. Muhaha.
A harmadik csatában pedig a Sors keze egy ősi ellenfelemet, Nikit adta elém, hogy lehetőségem legyen megbosszulnom a több éve történt kis incidenst, s hogy ez sikerült-e, azt majd megtudjátok pár nap múlva a csataleírásból.
A csaták után megvártuk az eredményhirdetést majd Erikkel és Tibivel kis metálzenés hangulatban hazaautóztunk, otthon pedig még aludt kicsi fiam, úgyhogy én is álomra hajtottam a szemem…
Majd Steam Tankokkal álmodtam… hogy miért, majd megtudjátok néhány hónap múlva.
Az FFZ-ről készült képek itt találhatók.