Visszatekintés múltba…
Még valamikor a nap folyamán hallottam, hogy Niki valakinek mesélte a két éve, – bolyhos kiscsibe koromban – első versenyemen megesett kis fiaskót, amikor is az Empire seregemet vittem harcba. Annyi és akkora szerencsétlenségeket éltem át, hogy a 3. csatában Zoo meg is jegyezte, hogy "ahhoz képest egész jól viselem"…
Nos, az történt első csatámban Nikivel, hogy kábé az első-második körben sikerült elvarázsolnom a Kasszandra Meteorja néven ismert varázslatot, amivel azóta egyetlen varázslóm sem mert megpróbálkozni, és Birodalmi babáim már régen felkoncolták, és a vitrin négy sarkába tűzték ki varázslatot elmondó testrészeit elrettentésül minden kollégájának. Még a vitrin tetején lakó Slann is vette a figyelmeztetést, és ő sem merte még megpróbálni sem, hiszen az éjszaka leple alatt az alsó polcról előmászó empire babák ki tudja mit műveltek volna vele… (és a Kroxigorok lejjebb laknak…)
Aki nem vágja fejből Kasszandra Meteorja varázslatot, úgy működik, hogy megnevezel egy pontot a táblán, oda le kell helyezni egy pénzérmét, és ide fog becsapni majd a meteor. Minden kör elején dobni kell D6-tal, 1,2,3 esetén még egy jelzőt kell helyezni ide. Négyes vagy annál nagyobb dobás esetén becsapódik a meteror. Becsapódáskor annyiszor D6 inch sugarú körben fejti ki a hatását, ahány pénzérme volt a becsapódás helyén…
Visszakanyarintva történetem fonalát a korán létrejött varázslathoz… Én kábé a Törpe felállási zóna felém eső szélétől pár inchre raktam le a kis jelzőmet, a sok puskás és ágyú közelébe. Teltek a körök és én folyamatosan dobáltam az egyeseket, ketteseket, hármasokat… és amikor már 4-5 jelző volt ott, végre dobtam egy ötöst, aminek megörültem, majd megfagyott a mosoly az arcomon, agyamban kattogtak a fogaskerekek mint Sylar-nak, majd belső zokogásban törtem ki, miután dobtam egy egésységes 17-et a hatótávra. Ami konkréten érintette kábé 4-5 egységemet, köztük a könnyűlovasságot, puskásokat, meg még csupa alulpáncélozott kis birodalmi fickókat… A 2D6 4-es erejű meteordarabkák a szuperpáncélozott törpék közül kábé levittek 3-at, nekem meg elsöpörték 3-4 osztagomat. Utána a törpéknek már csak jönniük kellett előre, és levadászni a pániktól szerte-szét szaladgáló kis emberkéimet.
Szóval így esett életem első versenyének első játéka, örökkön beleégve agytekervényeimbe. Fiamnak az első warhammeres leckéje az lesz, hogy hogyan NEM szabad elvarázsolni a Kasszandra meteorját – miután elmeséltem neki ezt a történetet.
Az FFZ harmadik küldetése
Annyit kell tudni a harmadik küldiről, hogy valami őrült mágikus vihar terjeng a terepasztalon, és a tábla közepétől körről körre nagyobb sugarú körön belül az osztagokba villámok csapnak – valahogy a sors iróniáját éreztem ebben a küldetésben, és hogy ki ellen játszom… 🙂
Persze mondanom sem kell, hogy a villámok a törpék közül kábé megint 3 babát vittek le, nekem meg elmosták az egyik szkink, a fél Terradon és a fél szalamandra osztagomat. Mint látható, Niki felállt a túloldalra, és várta, hogy majd én menjek.
Szerencsémre korábban Bredartól hallottam, hogy vigyázni kell ezzel a küldivel, mert nem is gondolná az ember, hogy mennyi mindent leírtanak a villámok. Én éppen ezért a Kroxikat és a szkinkeket hátul hagytam a tábla szélén felsorakozva, és jobb oldalt szintén a tábla széléhez simulva mentem előre a Szalamandrákkal, Terradonokkal, és a Jaguár hősömmel – közben záporoztak rám a villámok.
Jó helyezkedéssel sikerült pozícionálnom a hősömet, meg is rohantam a puskás osztagot, majd az Organ Gun-t.
Az Organ Gun hogy a francba lehet ilyen tápos? Stubborn, újradobhat egy tüzér kockát, és ha missfire-t dob, akkor az nem számít. Két kör alatt tudtam csak levágni őket, és még fel se robban.
Amíg a szaurusz elvolt a lövős egységekkel, én a terradonokkal, szalamandrákkal és a scout szkinkekkel csipkedtem a törpéket, az egyik osztagot le is vittem a felére. A csata utolsó két körében a Szaurusz nem ment neki a generálist tartalmazó blokknak, de nekirongyoltam egy maradék törpe kockának, próbálva levágni az ott kuksoló picuri fémgombóc hőst… de gyáván nem vállalta el a kihívást…
Aztán végetért a csata, Niki tulajdonképpen semmit sem tudott tőlem leverni, de persze a buktam a Terrák felét, a Szalamadnrák felét, így nagy győzelemmel nyertem a csatát. A szalmandráknak az egyik körben HÁROMSZOR EGYMÁS UTÁN dobtam missfire-t – de akkor már nem voltak kezelők szerencsére. 🙂
A csata egyértelmű kiemeltje a Szaurusz hősöm, aki kapott vagy 10-20 hitet, és egyetlen karcolás nélkül megúszta… és azért a 7-es erő ellen a törpék se olyan vidám vigyorognak a konvzerdobozaikban. Summa summarum, 6. helyezést értem el a 7+20+17 = 44 pontommal.
Nem tudom hol lesz, nem tudom mikor lesz a következő FFZ, de ott leszek. És remélem végre olyan skacokkal is tudok játszani, akiket eddig csak látásból ismerek. Köszi mégegyszer a szervezőknek, az ellenfeleimnek és a kollégáknak a jó társaságért… 🙂
Á, igen a hiú remények (méghogy új arcokkal nyomni)…
Több okból nem kerülhet erre sor:
1. mindenkit ismerni fogsz, ha lejösz 2 napra…:)))
2. a svájci rendszer átka(ahogy egyre fejlődik a teljesítményed, az első kör után biztos olyan arcal csatázol akivel már csatáztál, hiszen ők is a fejlődésnek azt az útját járják be mint te, és fennakadtok egymáson…)pl.: Jézus-Beatles-Khebab triumvirátus…
Nálunk már létezik erre a szleng kifejezés: “túlnyerés”
Ha az első körben túlnyered magad, biztosan egymással jáccunk másodikban…:)))
Szal vigyázz, te sem lehetsz kivétel a túlnyerés alól… 🙂
Azért FFZ-ne egész nagy esélyemnek kéne lenni legalább az első meccsen új emberrel találkozni… 🙂
De majd vigyázok,nehogy túlnyerjem magam 🙂