ETC beszámoló – IV. rész

Adósotok vagy még két, igen tanulságos csata leírásával. Erre az utolsó két csatára “értem be” azt hiszem, azaz ekkorra állt össze igazán bennem a sereg, hogy mi mire és hogyan optimális. Gyíkember játékosoknak remélem külön tanulságos lesz.

– – –

A walesi High Elf játékost kaptam ki, igen érdekes és kvázi halálos listával játszott. Hozott két nagy spearmen blokkot – ez idáig kvázi standard. Mellé egy nagyon nagy Swordmaster alakulat képezte a fő ütőerőt, amiben állt a BSB és a Shadow lord varázsló. Volt valami zászló vagy micsoda, ami miatt semmilyen mágia nem hatott az osztagra! Na, ez nagyon jó választás volt, mivel ezáltal a tömegpusztító varázslatokra teljesen immúnis volt. Plusz, a Shadow miatt már egy spearmen osztag az Okkam Borotvájával tudta tolni a 9-es erőt – ami az ASF, magas I, magas WS miatt egész halálos. Szép. Ellensúlyozza a kis T és kis páncél hiányosságait.

E mellé még két szekér, két sas, egy scout és egy nagyobb (talán 10?) fős Dragon Prince osztag jött. Ez utóbbiak a jobb szélre álltak föl, a három nagy blokk pedig középen indult meg előre, azonnal, minél hamarabb közelharcba akartak érni.

Én hatalmas hibát követtem el – teljesen kiment a fejemből, hogy a DP-k 2+ wardot kapnak a tűzre, és okosan a szalamandrákkal rájuk fújtam (bízva a -3 páncélmodósító erejében), és természetesen nem halt meg egy sem. Nagy hiba volt, mert a nagy blokkokat kellett volna ritkítani, de azt volt a terv, hogy első körben DP-kre fújok, utána a nagy blokkok jönnek.

Ezt kivitelezendő szuperül felálltam a CO lovasságommal, az ellenfelem pedig betolta rohamtávba a Dragon Prince-eket. Azt gondoltam, hogy az én coldone-jaim simán elviszik rohamból a dp-ket, mert ő S3/T3, én meg S4/T4, én jövök ki jobban a csatából az ASF ellenére. De ha nem is, akkor feltartom őket, és az már egy nagy előny. Aha, rohamra elég lett volna egy átlag 7-es is, namármost dobtam három darab kettest. Bamm. Ott szobroztak a Dragon Princek előtt bambán, hidegvérrel.

Meg is kaptam a rohamot, természetesen nem élték túl, viszont így utólag talán még jobb is, mert a hátul mozgó Csillagkapu szépen a harmadik körre kiiktatta a lovasságot a no-armor sebzésével. Szerencsére a Burning Alignment, nevével ellentétben nem tüzes sebzés. Ekkora már elbuktam a CO-kat, a szalamandrákat meg egy hihetetlenül el****** flee dobással ? talán 5-öt kellett volna dobnom, hogy túléljenek? A pechsorozatom újabb tagja volt.

Kezdtem szarul érezni magam, mert a középső fronton is eléggé érdekes volt a helyzet. Három rohamot indítottam, hogy egyesült sztegadon+szaurusz rohammal áttörjem a frontvonalát. Mindenhol elegendő lett volna átlagos 7-et dobnom, persze nem jött be semmi, csak a sztegadon ért be. Nagyon el voltam keseredve, itt már kezdtem leírni a csatát.

Az ellenfél körében, mondanom sem kell, az egyik szaurusz blokkomba berobbant a nagy Sword Master kocka és az egyik szekér – kijött rá IF-fel az okkam borotvája, nem kell részleteznem az eredményt.

És itt történt valami. Nem tudom megmondani micsoda, de egyszerűen lélekben felálltam – mármint vettem egy nagy levegőt, és mondtam, nem érdekel, most kihozom magamból a maximumot, lesz ami lesz, megnyerem ezt akárhogyan is. Tudjátok, mint amikor a filmekben a több sebből vérző, földre küldött és szétvert harcos feláll, és kiüti ellenfelét. Hihetetlen, de működött.

Ráébredtem arra a tényre, hogy a slannom éteri, BSB, stubborn, cold blood, tehát soha a büdös életben nem törik meg, ha berohamoz egy sima osztagot, azok ott fognak szambázni, én meg dobálhatom három kockával a kilenceket, újradobva. Ezt is tettem. A rámfordult nagy SwordMaster kockát berohantam, és jóleső érzéssel néztem az ellenfelem arcát, amikor realizálódott számára, hogy itt ez az osztaga már nem rúg labdába. Mondanom sem kell, a többi osztagot ezek után megettem (volna).

A két szekér pár köpőcsöves lövés volt és egy roham, valamint az egyik nagy spearmen blokkot elértem. Sajnos az utolsó körömben hiába ütöttem mint a gép, azt hiszem négyre tört volna meg, és megdobta. Pech. 8-12 ?re kikaptam, és nagyon fájlaltam ezt a meccset, mert hoznom kellett volna. Nagyot hibáztam és szarul dobtam végig, hihetetlen pechsorozatokat produkáltam. Azt hiszem itt se nagyon jött ki mágiám?

Nagyjából ennyi volt a csata, ahol ismét a shadow mágia nyerte meg a játékot az ellenfelemnek. A folyamatos félelem a Pit of Shade-től arra kényszerít, hogy arra tartalékoljam a kockákat. Így az Okkam mindig ki tud jönni, ami pont ellensúlyozza a seregem magas T, nagy páncél előnyeit. Itt is, ha jobban fel vagyok szerelve mágiavédelemmel, és nem nézem be az elején a dragon armort, akkor ezt a meccset simán 20-0 ?ra hozom. És persze, ha hamarabb eszembe jut, hogy a slannal feltartsam a fő osztagát. Sebaj, ezt megtettem az utolsó csatámban. 🙂

Az első körben, amikor Fattyú odajött megkérdezni, hogy hogyan állok, azt mondtam, nagyon jól, mert minden úgy nézett ki, hogy én nyerek: 4 roham egy körben, simán megdobható rohamtávokkal, a szalamandra tud fújni, stb? Hát igen, aztán a rossz dobások miatt összeomlott a frontvonalam.

Amikor a harmadik körben jött Fattyú, akkor azt mondtam, hogy szarul állok? Utána a meccs vége felé megint jött, akkor azt mondtam, hogy Jeeee, nyerek ? igen, nyertem volna, ha nem valami hihetetlen mázlistán dob a srác, a megdobott négyes Break Test, és a másik spearmen kockát megint nem értem el egy 5-ös rohamtávval? Szóval hibák és pechsorozat. Azért annak örültem, hogy visszahoztam a meccset a tuti bukó állapotból.

– – –

 Az utolsó csatára nagy lelkesedéssel álltam neki, bár nagyon szarul álltunk, de annyira fellelkesültem, hogy elöntött az ?ide nekem az oroszlánt is? életérzés. A horvátok nagyon jó fejek voltak, a csapatkapitányt kaptam ki Dark Elfekkel. Ezt a sereget viszonylag jól ismerem, KGB-vel kétszer is játszottunk tesztet, tehát tudtam mire képes és mire kell figyelni. Megint a Shadow Mágia tette be (majdnem) a kaput nekem, és követtem el hibákat, de egészében véve nyertem 15-5 ?re.

A trükk az volt, hogy a slannt vagy betolom a hidrába vagy valami nagy blokkjába, és ott eljátszanak, én meg tolom a gyógyítást és az augment spelleket. Ezt sikerült is kiviteleznem, egy nagy Black Guard osztagot a negyedik körben sikerült HÁTBA támadnom a szlannal, bár asszem pont ők stubbornok, szóval a +4 CR nem segített ? pedig mekkora lett volna :). Azért így is elég jó volt. A hidrát sikerült úgy vezetgetni, hogy a játék végéig nem került közelharcba! Egy nagy ház körül kergetőzött a Csillagkapuval meg a Slannal, akivel pont elálltam a roham útját. Asszem lefújt egy szkink osztagot, és ennyi. (ez volt a bal szárny)

Bal-középtájon a szaurusz blokkom szépen átrohant a végére mindenen, középen pedig egy nagy witchelf osztagot vállaltak be a szauruszok, de simán hozták őket. Itt is egy nagy hibát vétettem, tipikusan figyelmetlen voltam: sikerült elcsalnom a witchelfeket egy meneküléssel (ő köre), akik egy áthatolhatatlan terep előtt álltak meg, én pedig odaértem melléjük egy szaurusz kockával (én köröm), hogy az ő körében ha megfordul, mert mást nem tud tenni, akkor az én következő körömben beléjük rongyolok. Ez szuper volt, simán bejött, nem is ezzel volt a gond.

Tartalékban ezért odavittem a sima sztegadonomat, csak úgy szépen lehelyeztem, hogy tudjon majd rohamozni oldalról. Igen ám, de nem vettem észre, hogy a witchelf blokkban ott volt a generális lovon, aki rálátott PONT a sztegadonra, és ki is rohant rá. Ez hiba volt a részemről, ő meg igen ügyes volt, hogy észrevette. Ezen kábé pont a 20-0 ?ám múlott, hiszen ha nem tud kirohanni a generális, akkor ő is bekapja a rohamot (vagy elmenekül, amivel jobban jártam volna), mert megmarad a sztegám, akivel már a játék közepétől tudtam volna szambázni.

Aztán történt még valami, ami az egész meccset meghatározta, és végre rohadt nagy mázlim volt ? hála a felszívott pszichológiának és a ?Túl a Csúcson? Stallone feelingnek.

Rohadt **** shadow mágia. A játék első(!) körében kinyomta a Pit of Shade-t (IF-fel) a sima sztegadonra, persze hittel. Neki kettes az I értéke. S egyszerűen eltöltött egy érzés, hogy én ezt most megdobom. Kiürült az elmém, elszállt a félelem: elhajítottam a kockát: kettes. A srác átkozódott. Persze utána dobott egy négyet miscastra, én meg örültem, hogy mekkora lenne, ha eldurranna a varázslója: dobott egy ötöst, így sajnos megmaradt.

A játék ötödik körében, amikor már nyerésre álltam, a srác visszahozhatta volna a meccset? mondjuk egy IF ?fel kidobott Pit of Shade a Slannra. És persze, kijött neki, hitre. Ugyanaz az érzés, éreztem, itt dől el minden: megdobtam az egyest. A srác összeomlott. Megint dobott egy négyes IF-re, aztán egy hármast: bamm, elszállt a varázslója. Innen a pszichológia nyerte meg a játékot: ő teljesen összeomlott, csak dobált, lelkesedés nélkül. Szerencsére, a slannom hiánya itt már nem fájt volna, mert levittem 5-re a Black Guard osztagot, akik hiába szabadulnak fel, már sokat nem hoznak, s a mágia nélkül is ugyanúgy elviszek mindent.

Ja, itt történt meg az, amit nem hittem el, le is fényképeztem, de sajnos nem tudom Nektek megmutatni. A srác olyan hihetetlenül dobált, hogy kábé 20 dobásból dobott 8 hatost, meg ilyenek. Kétszer is le van fotózva a vigyorgó feje, mert meg kellett örökítenem a mázliját. Egyébként végig mázlisan dobott, minden kijött neki, lelőtte a fél szaurusz blokkomat (oda mentek az ötösök meg a hatosok sebzésre), dobálta a hiteket a pit of shade-re?

Jól is játszott az elejétől fogva, hozta ki rám a shadow mágiát, T csökkentés a szauruszokra, mozgás csökkentés a szalamandrákra? Az első két körben csak szívtam és vettem le a figurákat. Én csak kétszer voltam mázlis 🙂 Igaz, ez megmentett nekem vagy 600 pontot 🙂

– – –

Ennyi volt a csataleírás. Most így átgondolva, hogy mit változtatnék a seregen, nem tudom. Mindenre szükségem volt mindig. Amivel nem voltam 100% megelégedve, a Cold One osztag, amik arra voltak jók, hogy mindig meghaltak, de fenyegetést is jelentettek az ellenfélnek, szóval nehéz megmondani. Talán őket cserélném le, nem tudom – a hozzászólásokban győzzetek meg.

A három szalamandra kellett volna, bár kettővel könnyebb volt manőverezni, és őket biztosan kinyírják, hárman meg túl sok pont. Ők még kérdésesek. Aztán ott van a csilagkapu: nem tudom megmondani, hogy megérte-e, mert sok meccset ő hozott fel nekem a NoAS dobásaival, ugyanakkor sérülékeny. Kaméleon szkinkekből legközelebb többet hozok, mert nagyon jól lőnek, hullottak a hadigépek, szekerek. Az ütős lord is olyan, hogy jó volt, hogy ütött, meg bevállalta a kihívásokat, de egyébként nem biztos, hogy megéri a pontját. A flaming karddal azért fenyegette a hidrát rendesen.

A két ethernal slann nagyon jó választás lehet, a hatosnegálás kötelező, és amit korábban kifejtettem, több mágiavédelem. Ha kijutok a következő ETC-re, akkor a két slannos kombót fogom nyomni Death-tel és Life/Light ? tal fűszerezve. Gondolkodom az egy TG osztagon, bár lehet nem éri meg, mivel annyival drágábbak, és csak 400 pont lehet egy osztag? Fene tudja.

S csöndben, apró betűvel megjegyzem, hogy lehet veszek egy gyíkember sereget ? lehet ütni.