A tavalyi évben a legóvatosabb és bekötött szemű becsléseim szerint is legalább megkétszereződött a társasjátékaim száma – és ebbe nem számítom bele a kiegészítőket… Egyúttal sajnos egyre több olyan játékom lett, amelyek játszatlanul állnak a polcon. Utóbbiakat mindenképpen be akartam szerezni, még akkor is, ha nincs hozzá játékpartnerem, mert… mert. Mert.
Általában egy év lemaradásban vagyok az újdonságok kipróbálásával. Ami 2014-ben jelent meg (ugye főként Essenben), azzal 2015-ben játszottam a téli Szellemlovas táborban, és eltelt pár hónap, amíg eljutott hozzám, és mélyebben tudtam vele foglalkozni. Így a 2015-ös játékokkal már csak 2016-ban fogok játszani, tehát a tavalyi listám főleg régebbi gémeket tartalmaz.
Próbáltam racionális lenni, és tényleg csak azokat a játékokat szereztem be tavaly, amelyek KIFEJEZETTEN tetszenek. Sajnos ez így is sokkal több, mint amivel valójában játszani tudok. Családos apuka lévén, akinek sok más hobbija is van a társasjáték mellett, havonta általában két (néha több) alkalom jut a kedvenckéimre, és ebből az egyik az biztosan egy Descent este, tehát a kipróbálható játékok száma így igen behatárolt.
Zombicide Season 3 (2015)
2015-ben érkezett meg a Zombicide harmadik Season-je, amit nagyon-nagyon-nagyon nagy lelkesedéssel vártunk már. Viszont pont ez az a doboz, ami hamarosan eladó sorba kerül. Ugyanis nem is olyan régen, egy januári estén beszélgettünk erről a párommal, miközben színházba tartottunk, hogy… (azért említem ezt így kifejezetten, hogy színház, mert szerettem volna színházról is írni ide a blogba, de a többi kalóztársam egyöntetűen leszavazott, hogy ez nem geekes, ezért nem olvashattok kulturális, ismeretterjesztő és mélyenszántó gondolatokat olyan darabokról, mint például a Lepkegyűjtő, a Függöny fel vagy a Beugró. Pedig ez utóbbiról akkora – fényképpel illusztrált – sztorim van, hogy a nyálatok is kicsordulna a gyönyörűségtől, de sajnos ezt soha nem fogjátok megismerni, hála keményfejű geektársaitoknak – és itt álljon most egy nyelvnyújtós-kacsintós szmájli bosszúm jeléül).
Gyurci: Vasszigor van:) A szuper sztoridat a facebook elbirja, tegyük inkább oda:)
Tehát ott tartottam, hogy a párommal egyöntetűen megállapítottuk, hogy bármilyen jónak is tűnt, a Season 3 lett a leggyengébb az eddigi Zombicide dobozok közül. Racionálisan ugyan ez nagyon kiemelkedő darab, de a kampányok végigjátszása után egyszerűen azt éreztük, hogy nyögvenyelős és erőltetett. A sátrak és a folyamatosan félbeszakadó zombik kezelése valahogy elvett az egész hangulatából. Megérte végigjátszani, de ha most újra elő szeretném venni a régi dobozokat, biztosan nem a Season három lenne az.
Tajemicze Domostwo (2013)
Az év játéka számomra. Korábban is nagyon szerettük a Dixit-et, de ez teljesen felülmúlja azt, és az egyik legjobb baráti-party játéknak tartom. Évente általában 5-6 tábort tartok a hobbi számára vadidegen embereknek, akiknek mindig megmutattam a TD-t egy ismerkedős estén. Azonnal értik és élvezik az egészet, újra és újra előkerül a tábor alatt (csakúgy mint az Avalon).
Egy zseniális ötlet zseniális kidolgozása a TD, amiben tényleg benne van „az”, ami egy játékot kiemel a sok száz másik társa közül. Köszönöm ezúttal a Cruelty-Free Pirates szerkesztőségének, hogy – autentikusan – Lengyelországban játszhattam először velük ezt a lengyel kiadású gémet.
A történethez az is hozzátartozik, hogy a teljesen más világban (xbox, etc…) élő unokaöcséim (13/16) ezt kapták tőlünk Karácsonyra, és nem csak őket, de az egyébként kissé sznob sógornőmet is elvarázsolta a játék. Mint megtudtam, azóta már sokszor elővették, ami igen nagy szó náluk. A lényeg tehát, hogy a játék kiváló, ajánlom mindenkinek kipróbálásra, akinek a társasjáték nem csak sakk-szerű gondolkodnivalót jelent.
Tragedy Looper (2011)
Sajnos a játék megismerésén és kipróbálásán túl nem jutottunk, holott igen izgalmasnak tartom. Mindig volt jobb és számunkra kedvesebb játék, amit elővegyünk, így csak a nyálamat csorgatom a dobozra, és várok a játékalkalomra. Ezt viszont nem adom el, még akkor sem, ha ’16-ban nem játszanék vele.
Sheriff of Nothingam (2014)
Elsőre nagyon tetszett. Másodikra is. Harmadikra is. Aztán soha többet nem került elő. Hyperborea (2014)
Kiváló, könnyed területfoglaló szórakozásnak tartom (bár lehet területfoglalás nélkül is nyerni benne, pont ezért tetszik). Sok időt nem is szeretnék erre vesztegetni, csak annyit tennék hozzá, hogy várom már, hogy a gyermekeimmel játszhassam ezt a játékot, mintegy bevezetendő őket a komolyabb területharcos gémekbe. Nem tervezem eladni, pedig nem valószínű, hogy lesz kivel játszanom idén. Tavaly a Descent 2nd edition-nel játszottam a legtöbbet. Pont. Hála az égnek, van egy 6-10 fős csapat, akikkel rotációban toljuk a különböző kampányokat, így havonta legalább egyszer sort tudunk keríteni Az Alkalomra. Nos, a kedvenc játékom, amire tudom, hogy a legtöbb időt (és pénzt) fogom elkölteni idén is. Tavaly nem jelent meg igazi dobozos kiegészítő hozzá, csak kooperációs és a HoB küldetés könyv, és ez utóbbi kiválóan sikerült. Sajnos még nem tudtuk végigjátszani, de így is az egyik legígéretesebb küldetéscsomagnak tűnik. A küldetések ötletesek, változatosak, és egy picit bonyolultabbak, mint az eddigiek. Látszik, hogy a tervezők nem csak összedobtak egy újabb, azonos sémára épülő kampányt, hanem valóban új dolgokat próbálgatnak benne. Ha elmélázok, hogy miért pont a Descent, akkor csak arra tudok gondolni, hogy ez helyettesíti számomra a WHFB-s (Warhammer Fantasy Battles) éveket, mert elég komoly taktika van a játékban, és festendő minikkel kell babrálni. Plusz a szerepjátékos énem is kielégülésre lelhet, ha jobban beleéljük magunkat a kalandba. Hajrá Descent! Egy aranyos kis üdvöske, ami egyszerűen a maga szépségével és mechanikájával magával ragadott. Szeretem, guilty pleasure, tavaly került hozzám és hosszú időre feltelepítette magát a polcomra. Részletesen itt írtam róla. Eddig három hónapot játszottunk le, és már reszketve várom a következő játékalkalmat. Mire ez a cikk megjelenik, elképzelhető, hogy már a felén is bőven túlvagyunk. Ajánlom mindenkinek meghallgatásra, akit a PL-en túl a Legacy mechanizmus is érdekel. Annyit azért kiemelnék az adásból, hogy a következőkben egyetértettünk: Ugyan 2016-ra ígérték, de Karácsony előtt megérkezett hozzánk az alapjáték, így gyorsan ki is próbáltuk. Erről RÉSZLETESEN fogok beszámolni következő cikkemben, aminek a megjelenése január vége felé várható. Következzen a “2015-ben rengeteget játszott játékok” listája, a fentieket nem belesorolva – valamiféle darabszámos sorrendben: És íme a lista, ami megmagyarázza, hogy miért írtam a címben azt, hogy “eldurrantak” a játékaim. Következzenek a „beszerzett, de nem játszott” játékok: Viceroy, Terra Mystica, Steampunk Rally, Shogun, Shadwos over Camelot, Raid & Trade, Pathfinder, Last Will, Blood Bowl TM, Battalia, Andorid: Netrunner, Agricola. Jön még idén: B-Sieged. Tanulságok: Nincs több Kickstarter, csak már ismert és kipróbált játékok esetében. Kivéve CMON. Hiába tetszik meg iszonyatosan egy játék a kirpóbálás után, egyszerűen nem lesz időm már vele játszani a sok jó játék mellett. Szóval óvatosan fogok vásárolni. (ez egy újévi fogadalom, majd meglátjuk mi lesz ebből… hahaha).
Descent – Heirs of Blood (2015)
Abyss (2014)
+1 Pandemic Legacy (2015)
– Nem a világ legjobb játéka (lásd BGG #1) – Innovatív, de nem egetrengetően új a mechanizmus. Még nem tudjuk, hogy mi lesz a játék második felében, tehát lehet, hogy megváltozik majd a véleményünk (pozitív irányba). De iszonyat jó érzés játszani, és másodjára is végignyomnánk Palival.Zombicide Black Plague
Zárszó