Aki esetleg a tavalyi Essen környékén követte az Abyss körüli Canossa-járást, annak elég nagy elvárásai lehettek a játékkal kapcsolatban. Sajnos, végül elég szerencsétlenül sült el a PR, mert a neves szerző gyönyörű játékát túlzottan „felkapták”. Az Abyss körüli forgatag után aztán általánosságban csalódottan könyvelte el a sok szaki, hogy ez is csak egy „egyszerű” kártyajáték.
Most lehántjuk a hype kérgét, feledtetem az esetleges emlékeket, és bemutatom ezt a kellemes játékot, minden előnyével és hibájával. Éppen azért tartom fontosnak, hogy beszéljünk róla, mert sok olyan tulajdonsága van, amivel kiemelkedik az eurógémek tengeréből. Olyan részekben vonultat fel erősségeket, amelyek miatt az én hybrid euro-ameri lelkületemnek ez a játék nagyon bejött.
A szerző, Bruno Cathala most éppen a Five Tribes játékával hódítja meg a világot, de van ezen kívül 3 top300-as játéka is a BoardGameGeek-en: a Shadows over Camelot, a Cyclades és a Mr. Jack. Aki ismeri ezeket tudja, hogy sok egyediséget rejtenek, mégsem beszélhetünk nagyon populáris alkotásokról. De ennyit a számokról, és csapjunk is a közepébe.
Körkép a tengerek mélyéről
Az Abyss majdnem egy tipikus euro: jól látszik, hogy a mechanikára lett ráhúzva a dizájn. Hiszen ennyi erővel – tanult kollégámat idézve – egy utcai giroszos bódét is menedzselhetnénk. Paradicsomot meg paprikát gyűjtve, különböző ételekért járna a győzelmi pont, és ugyanez az Abyss lenne, csak Gyross néven. Ám a dizájn elkészítésébe nagyon beletették magukat, a csodálatos grafika szinte már-már ameri játékká varázsolja ezt a szépséget. A kártyalapok gyönyörűek, és a tároló rekeszek is tökéletes precizitással vannak kialakítva. Ha valaki valaha a játékához tervezné a dobozt, akkor csak vegye elő az Abbyst, és tanuljon belőle. Mindennek pontosan megvan a helye. A kártyákat pl. úgy tudjuk kivenni a dobozból, hogy az ujjunknak a benyúló-rést direkt mélyebbre csinálták meg, hogy a legalsó lapokat is ki tudd venni. Ismered az érzést, amikor egy dobozban az utolsó kártyát próbálod a rekeszéből kikaparni? Nos, itt ilyen nincs. Minden tökéletesen passzol, a kialakítás csillagos ötös.
Miután kibontottuk a dobozt, és a halk sikolyunk is elhalt, amit a doboz fölött érzett mámorunkban eresztettünk ki, elkezdhetjük kézbe venni a lapokat, amit majd további izgatott sikkantások fognak követni. A grafika tényleg gyönyörű: a víz alatti világ lényei félelmet keltőek, néhol ijesztőek, néhol megmosolyogtatóak, és a képi megjelenést egységesnek érezzük. Szintén csillagos ötös. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy műanyag igazgyöngy-utánzatokat adtak a játékhoz – amelyek egyfajta erőforrásul szolgálnak. Ezekhez pedig kagyló alakú tartó jár: további hangulatkeltő elem, amely passzol a játékhoz. Természetesen lehetett volna gyöngy alakú token is, és megértem a dogmatikus eruro-játékosokat, akik ezt felesleges díszítésnek tartják, mert valahol tényleg az… ám én örülök annak, hogy ha egy játék akármilyen euró is, igényes kialakítással bír.
A Mechanika
A mechanika nagyon egyszerű, gyorsan elmagyarázható, könnyen tanulható, és sok újrajátszást rejt a magában. Tömören elmesélem, hogy miben is rejlik az Abyss játékmenetének varázsa, egyedisége. (Ha nem érdekel ez a részletesebb kifejtés, ugorj a következő fejezetre, ahol az összképről és a játék erősségeiről-gyengéiről olvashatsz).
Két fajta kártya van a játékban, egy kicsi és egy nagy alakú. A nagyon a Lordok találhatóak, a mélytengeri urak, akik majd különböző helyszínekre csücsülhetnek, és maguk termelik a győzelmi pontokat. Öt faj valamelyikébe tartoznak: polipok, medúzák, rákok, kagylók vagy csikóhalak; ezt kis ikon jelöli a lapokon. Tulajdonképpen a játék arról szól, hogy az erőforrásokat gyűjtsünk azért, hogy ezeket a Lordokat megvehessük. Létezik még egy hatodik frakció is, ők mindegyik fajba tartoznak egyszerre, belőlük három darab van, egyedi képességük a helyszínekkel függ össze. Egy-két Lordnak speciális képessége van, mint például gyöngytermelés vagy mások piszkálása. Néhányon nincs semmi, ők általában sok VP-t érnek, és sokukon pedig egy kulcs ikon található. Három kulcs összegyűjtésével pedig helyszíneket vásárolhatunk, amelyek különböző kombókat erősítenek, és ezzel tudunk még több VP-t termelni.
A kis kártyák – a szövetségesek – pedig a korábban említett 5 fajhoz tartoznak, öt különböző színben, 1-től 5-ig számozva. Minél nagyobb a szám, annál kevesebb van a pakliban. Ezeket összegyűjtve tudunk Lordokat venni: az adott színből és adott számból kell kihoznunk a Lord árát, aminek módját most tényleg nem szeretném részletezni, mert ez nem szabályismertető – annyit elegendő tudnunk, hogy nagyon sok izgalmas kombináció vár ránk itt is. Nyilván az erős Lordok drágábban vehetőek meg, ezért nagy pontszámú szövetségest kell beszereznünk. Van olyan, ami sok különböző fajú, de kis pontszámú lapért megvehető, ezek esetleg nem érnek sok VP-t, de jól lehet velük kombózni. Nagyjából ennyit kell ismerni, és kezdődhet a játék.. De, hogyan jutunk erőforráshoz, hogy megvásárolhassuk ezeket a Lordokat, és töménytelen VP-t zsebelhessünk be? Itt van ugyanis a csikóhal elásva.
Ez a felfedezés-akció, amely során a kezdő játékosként elkezdem szépen egyesével felcsapni a szövetségeskártya-paklit, mondjuk egy 1-es értékű csikóhalat elsőnek. Ekkor sorban a játék irányának megegyezően minden játékos dönthet úgy, hogy ezt ő megveszi tőlem, ha nekem nem kellett. Nyilván az 1-es csikóhalra nincs szüksége senkinek.
Másodjára felcsapok egy 5-ös kagylót – na, erre már felcsillannak a vizenyős halszemek, és úgy döntök, hogy ezt elviszem. Lett egy erős erőforrásom, de ennyi, véget is ért a köröm, nem jutottam gyöngyhöz! Másképp folytatva a példát, inkább nem vagyok mohó, és gyöngyre utazok: átadom a vásárlás lehetőségét a következőnek, aki 1 gyöngyöt fizet nekem ezért a lapért: gyöngyöt nyertem, és folytatódik tovább a licit.
Harmadjára felcsapok egy 3-as rákot, és erre mondjuk a harmadik játékosnak pont szüksége van: az, aki korábban vásárolt, már többet nem vehet, és a 3. pléjer ad nekem két gyöngyöt a szövetségesért. Én folytatom a felcsapást, de az utolsó játékosnak nincs már 3 gyöngye, hogy vásárolhasson tőlem, így bármikor megállhatok, és azt mondhatom, hogy ez a szövetséges kell nekem, és ekkor vége a körömnek. Igen ám, de peches vagyok, csupa 1-es csikóhal jön fel, és az utolsó helyre érkezőt mindenképpen el kell vinnem: szereztem ugyan 3 gyöngyöt, de csak egy kis értékű lapot, amire pont nincs szükségem.
A játékot egy gyönggyel kezdjük, ami tulajdonképpen a fizetőeszköz, és ezzel az egyedi licit mechanizmussal juthatunk gyöngyhöz; illetve a kagyló Lordok termelhetnek nekünk. Lehet, hogy sok gyöngyöm lesz így, de akkor kevés szövetségesem van, nem tudok Lordot venni. De ha túlvásárlom magam, akkor bár gyorsan Lordokhoz jutok, de aztán csak nagyon lassan lesz erőforrásom… Ebben az egyensúlyozgatásban rejlik a játék szépsége, ahol meg kell találni az aktuális helyzethez legjobban passzoló vásárlási utat, hogy ne költekezzek túl, de azért vennem is kell Lordot, különben nincs VP. Nagyon jól ki van találva! És még persze sok-sok más apróság bonyolítja (na, nem túl) az egészet.
Egy körben 3 akcióból választhatok 1-et: Vagy felfedezek az imént leírt módon, és ezzel szövetséges-kártyákhoz vagy gyöngyhöz jutok; vagy Lordot vásárolok a kezemben lévő szövetséges-kártyákból; vagy a fel nem használt kártyákat zsebelem be a tanácsból a kezébe: azaz a felfedezés során meg nem vásárolt szövetségeseket szépen frakcióként – lefelé fordítva – fajonként szétszedve a tanácsba helyezzük. Ezzel az akcióval az egyik ilyen összegyűlt fajpaklit vihetem el. Ki van ez találva, és nagyon rá kell éreznünk a ritmusra, hogy vajon elviszi-e valaki előlünk ezt a tengernyi erőforrást, vagy bízzak a felfedezés lutrijában… folyamatos latolgatás az egész.
Említettem már a helyszíneket, amit a megvásárolt Lordokon rejlő kulcsokkal tudok kinyitni. Ilyenkor választhatok a helyszínpakliból egyet, és ezzel is gyarapítom a győzelmi pontjaimat. Ezen kívül van még egy apró – talán balul elsült – mechanizmus a felfedezés során, aminek sok értelme nincs tulajdonképpen. Látszik, hogy meg akarták még bolondítani a játékot egy döntési helyzettel, de nem lett rendesen kitalálva, se kiegyensúlyozva. Semmiképpen sem ront a játékon, nem kell aggódnunk, csak van benne egy kvázi fölösleges elem. A felfedezéskor húzhatok szörnyet is, amit ignorálva nő a fenyegetettség-jelző. Ha mégis „elviszem” a szörnyet, akkor a fenyegetettség-jelző által jelölt erőforráshoz jutok: ez lehet VP, gyöngy vagy kulcs. Általában az ember mindig elviszi az elején 1-2 gyöngyért, nincs sok értelme. Mindegy, ez van, bízzunk abba, hogy a hamarosan megjelenő kiegészítő ezt helyrerakja.
De milyen játék az Abyss?
Remélem érthető volt maga a licitálási mechanizmus, ami a játék motorja tulajdonképpen. Ez adja azt a pluszt, amitől jobban szeretem e játékot az átlagos euróknál. Ugyanis rá vagyok kényszerítve arra, hogy folyamatosan figyeljem a játékot, és nagyon minimális a holtidő gyakorlott játékosoknál. Az adott körben a licitálás során aktívan részt kell vennem, figyelni kinek mire van szüksége, stb… A másik két akció tulajdonképpen pár perc – ha az ember tudja mit akar: hiszen megveszem a Lordot, vagy elviszem a tanácsból az adott fajú szövetséges paklit.
A szerencse szerepe arra korlátozódik, hogy milyen Lordok jönnek fel, előtted éppen megveszi-e valaki, amit kinéztél – ahogyan az összes többi, hasonló játékban. A mechanika pörgős, ötletes, élvezetes játszani. A Lordok megvásárlása rengeteg agyalnivalót kíván: tervezni, hogy mire van szükségem, figyelni a többieket, hogy elviszik-e előlem a lapokat, stb…
Ami számomra további pozitívum, hogy nincs direkt szívatás a játékban, azaz nem tudom elrontani a többiek játékát. Ez alól sajnos van kivétel, mégpedig néhány Rák Lordnak van olyan ellenségre ható képessége, amivel kivonhat egy-egy Lordot a forgalomból, vagy képességet vesz el. Itt sajnos kialakulhat olyan szerencsétlenül a helyzet, hogy valakit ez jobban szívat a többieknél. Kirívó esettel nem találkoztam, és sok játékban elő sem jönnek ezek a Lordok. De általában véve nem a konfrontációra vagy a direkt szívatásra épül a játék.
Összefoglalás
Előnyök:
- Maga a mechanika nagyszerűen kitalált. Sok döntési helyzet van a játékban elrejtve, ami elsőre nem biztos, hogy nyilvánvaló. Pl. azzal, ha te erősödsz, lehet hogy mást is erősítesz, de vajon ki nyer többet a helyzeten? És még sorolhatnám… Ez az egyik legnagyobb erőssége a játéknak.
- Kiváló grafika, élmény kézbe venni a játékot. A minőség és kidolgozás 10 pontos a 10-ből.
- Kicsi a downtime – ami kiemeli az eurógémek közül. Illetve folyamatosan figyelnem kell a többieket, tényleg TÁRSASjátékról van szó, nem közös pasziánszról.
- Könnyen tanulható szabályok, gyors játékmenet, ami jó bevezető lehet a mélyebb eurók világába.
- Nincs benne durva Analízis-Paralízis veszély, mégis elég komplex.
- Újrajátszhatósága nagy, nincs mindent ütő kombó, mert mindig alkalmazkodnunk kell az adott szituációhoz.
- Kicsi a szerencse szerepe
- Ketten, hárman és négyen is élvezetes! S ez nem marketing duma, hanem tényleg. A párommal rengeteget játszottuk kettesben, és így is nagyon jó volt, akárcsak hárman vagy négyen. Hiányzik belőle az ami általában a hármas játékok gyengéje, tökéletesen élvezhető! (Hármas játékokban általában ha ketten lekötik egymást, a nevető harmadik nyeri a játékot)
Semleges:
- A Lordok képességei, a szövetségesekkel való pontgyűjtés (ami nem került kifejtetésre) és a helyszínek nagyon sok nyerési variácót rejtenek. Ez pozitívum, viszont zárójelben megjegyzem, hogy egy picit lehetett volna több synergy a játékban, pl. a Lordok képességeivel. Nem mondanám hibának semmiképpen, de van még benne potenciál, amit remélhetőleg a hamarosan megjelenő kiegészítővel orvosolnak.
- Tulajdonképpen tényleg egy kártyajátékról van szó, amit megbolondítottak grafikailag, meg a gyöngyökkel. Ha nem várjuk azt, hogy a csilivili valami pluszt is ad a mechanikához, és megelégszünk az „egyszerű, de nagyszerű” gyűjtögető/erőforrásmenedzselő kártyajátékkal, akkor nem érhet csalódás.
- Van még ugye a szörnyek problémája, ami egy felesleges elem a játékban – nem negatív, csak egy le nem csapott labda, amiből többet is ki lehetett volna hozni. Ezen is könnyen túltesszük magunkat, és simán kihagyható a játékból, ha zavarna valakit.
Negatívumok
Egyet tudok csak megemlíteni, miszerint a Lordok nincsenek kiegyensúlyozva. Van néhány egyedi képességű, aki kiemelkedik a többi közül. Ettől még nem broken, csak azt érzi az ember, hogy több előnyhöz jutott. Mondom, ez nem egy egetrengető egyensúlytalanság szerencsére, nem öli meg a játékot, csak mindenképpen említést érdemel, mert általában véve a játék balanszolt. Az egész annyira egyben van, hogy ez megbocsátható – és pont az egyensúly miatt érezzük meg ezt az anomáliát.
Tanács, házi szabály: az első, bevezető játékokban azt a néhány rák lordot tegyük a pakli aljára, és képzeljük azt, hogy így kevertük meg. Megnyerjük vele az esetleges sértődősebb játékosok szimpátiáját, és könnyebben tanulhatjuk meg a szabályokat.
Kategória: Stratégia
Játékosszám: 2-4
Korosztály: 14+
Nyelvfüggőség: Néhány Lordon van szöveg, de pár játék után megtanulható.
Rövid értékelés: Az Abyss egyedi mechanizmusával, csodálatos grafikájával és ötletes megoldásaival kiemelkedik az átlag játékok közül. Az eurók gyermekbetegségeit mellőzi, éppen ez teszi szerethetővé. Gyorsan tanulható, mégis van benne mélység.
Ítélet: 9/10