Bevezető

Kicsivel több, mint egy év játék kihagyása után csöppentem vissza versenykörnyezetbe, de azt hiszem a Warhammer olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni. Persze tény, hogy a gyakorlatból kiestem, pár apróság nem ugrott be azonnal, mint pl hány inch-re is kell felrakni a scout-okat, meg ilyenek, de a taktika és a lényeg megmaradt. Sőt, azt gondolom, hogy egészen jól játszottam a körülményekhez képest, a harmadik csatára már egészen belejöttem.

Mielőtt belekezdenék a csatalírásba, még egy gondolatot megosztanék veletek. Ez pedig az ellenfelek kérdése. Egyre jobban érzem, hogy nagyban meghatározza azt, hogy egy csatát mennyire élvezek, hogy milyen ember ellen játszom azt. Ha sikerül megtartani azt az érzést, hogy beleveszek a csatába, de közben néha kibukkanok a kockaszámolásból, és sikerül a játszópajtással mintegy a csata fölé emelkedve értékelni azt, és ember-ember kapcsolatot kialakítani közvetlenül, akkor a szórakozás többszörös. Többszörös ahhoz képest, ha a két ember csak a csatában találkozik úgymond, tehát csak a kockaszámolás és a taktikán belül. Azt hiszem mindenki tudja miről beszélek…

Lássuk a Csatát

Árpi régi csatapajtás, “sokat” játszottunk már egymás ellen, szeretek is ellene ügyködni. (A “sokat” relatív fogalom, itt a más ellenfeleimhez mértem ezt 🙂 ). Vele pont sikerül ezt megvalósítani, hogy a csatatér fölött mint két ember beszélünk a csatáról…

A küldetés a középen álló objektum minél hosszabb tartása volt, ami nem feltétlenül az én standard Wood Elf seregemre volt optimalizálva, ezért a másik két küldetésre gyúrtam igazán. A térfélválasztás előtt szépen elhelyeztem az erdőt olyan pozícióba, hogy odaszörfözve tudjam hozni az erdő előnyeit, és a két Kardtáncos és egy Driád osztag a Faemberrel támogatva ki kellett, hogy konzervnyitózza a lovagokat. A bal oldalról két Driád egység és a Vad Nyargalók készítették elő gyönyörűen kivitelezett csapdájukat. (A képen nem látszik, a Wild Rider-ek ott sunnyognak a sarokban, rohamtávon kívül.

Az egy év kihagyás megbosszulta magát az első körökben, mert a szemmértékem nagyon nem állt rá az inch-ekre, szerencsére ez később gyorsan beállt.

Bal oldal

Bal oldalon egy Driád osztag beáldozta magát egy roham kedvéért, és így az overrunozó legbaloldalibb lovag osztagot szembe és oldalba kaptam a másik Driád egységgel és a Nyargalókkal. Ők pedig tovább mentek a BSB-t tartalmazó osztagba?  Árpó itt lélekben már fel is adta a bal oldalt, hiszen a lovasok oldalba kapták a BSB osztagot, a Driádok meg szembe, szépen le is vertem 2 főre az osztagot, amikor is a 10 darab talpas paraszt berongyolt a lovasok oldalába. Aztán a negyedik kör végén nem tudtam sebet bevinni (?), ellenben a parasztok igen (?), és törtem, és overrun és kész. Ennyi volt a bal oldalam.

Jobbközép

Eközben közép-jobb oldalt is úgy nézett ki, hogy minden rendben megy, hiszen a Treeman-nel nem bírt a lovas osztag az erdőben, kitartott, és így meg tudtam rohamozni a kardtáncosokkal azt az osztagot, mert kilógott az erdőből. (Közben a képen látható, hogy a Breton generális ott áll egymagában, mert kilőttem alóla a Pegazust. Hihihi)

A következő körök eseményei ismételték egymást nagyjából. A tóban álló Driád osztag berohamozta a lovagokat, akik aztán üldözték őket, viszont pont megmutatták az oldalukat az ott álló kardtáncosoknak, akik Killing Blow-s táncukkal szétszecskázták a lovagokat. Eközben a Pegazusos arcok elkapták a kilógó Scout egységet az erdőben, és így pont azok hátába tudtam kerülni a harcot nyerő kardtáncosokkal.

Mindezalatt a Treeman leverte a Lovagokat, és továbbszaladt ki az erdőből, és a háttérben sunnyogó kisgazdák pedig kábé 10 ?en becsattantak a kardtáncosokba, de csak egy figura volt CC-ben? Valahogy így néztünk ki:

A végkifejlet előtt

Ekkor azt gondoltam, hogy nyerő vagyok, hiszen az a kis zöld pötty ott az Alter Hero, aki kéremszépen 5 darab 3+ -os támadásból 1 találatot vitt be, majd Great Wepon-nal sebzés után sikerült dobnom egy 1-est. Tehát nulla seb. Sajnos a túlerő pont elég volt ahhoz, hogy bődületes rossz dobások mellett mindig én törjek egy picivel, és nem is bírtam sokáig a stresszes Ld tesztek tobálását, megtörtem, elfutottak, levágtak.

– – –

Tanulság

A varázslataim nem értek semmit, mert az erőben mindig CC volt, vagy a másik erdő pedig túl messze. Egyszer lett volna esélyem belesebezni a generálisba egy varázslattal, de 18 egész 1 tized inch-re álltam fel, tehát az sem sikerült, pedig mágiafölényem volt végig. Itt talán hibáztam is, hogy a játék közepe felé nem mozdultam ki a varázslókkal hamarabb?

Az íjászaimnak nem nagyon volt célpont, hiszen a Lovagok két kör alatt beértek volna engem, muszáj volt kitámadnom. Ez meg is bosszulta magát, hiszen az íjászok nem hozták vissza a pontjukat, nem sok mindent lőttek le?

A szokásos pech széria ellenére egy izgalmas és jó csata volt, mindig legalább ilyet szeretnék. Hamarosan pedig jön a folytatás!